Nem irtam ezer eve es most sem fogok tudni normalisan, mert limitalva van az ido a konyvtarban. Bostonban vagyunk Barkaval, Den csaladjanal lakunk. Furcsa az egesz, mindenki nagyon "kellemes", de valahogy annyira mas az otthoni otthon. Es meg kell mondanom, hianyozni kezd megint a sajat szobam, a sajat terem, a laptopom es a kis egyedullet a gondolataimmal. Irni kell, es nincs ido ra sem lehetoseg igazan. Es igy milyen konnyen elvesznek az elmenyek, ahogy ugy jarok itt kicsit, mint egy idevalosi, es nem zavar mar, ha szivjak az orrukat es nem hasznalnak szalvetat, es nem lepodok meg, ha a metron valaki hangosan enekel. Es tudom nagyjabol, mi merre es mit hol erdemes - vajon el tudnam kepzelni itt? Igen, New Yorkban es Bostonban talan, de veges idotartamra. Tegnap mondtam Dennek, annyira varom mar, hogy bemutathassam az en csaladomat es otthonomat, mire o, hogy alig varja o is. A kerdes persze, hogy hogyan, amikor Japanba megy ket honap mulva. Pedig most erzem ugy, hogy vele minden olyan egyszeru. De elbizonytalanit, hogy vajon ha visszaterek oda, ami eredetileg az enyem, elszakadok-e mindentol, ami itt valt azza.

ne filozofa
mer az ido mostoha
lejar es felbe
vag es silvia
is var a hivasra
mar menni cheesecake
et enni es d n b
buliban a seneket
megrezzenteni
remelhetoleg
lesz lehetoseg
vegre egy denszre
tespedtunk eleget
nyakra fore

meg kulonben is faj a hatam

szinamondta 5/25/2004 11:10:00 PM

0 comments

. . .