Teljesen megfosztva erzem magam - nem birok blogolni normalisan. Masfelol pont ez a jo, mert annyi minden mast csinalunk, es folyton egyutt vagyok Dennel. Ma Queensben voltunk egesz nap vele es a noverevel, bereltunk bringat es kacskaringoztunk a szinesebbnel szinesebb nepek kozott. Erdekes volt figyelni, ahogy mindenki kigyulik a parkba, a kis csoportok mind a sajat zenejuket hallgatjak, a sajat kajajukat grillezik, es egy irto szines kis pecsworkot :) alkotnak.

Valamiert azonban elromlott a kedvem kicsit. Mikor a cseh sorkertben ultunk knedlit eve (hogy van az eszik melleknevi igeneve? vagymiaz) Den azt ecsetelte Cynnek, hogy hogyan kellene, hogy az egesz csalad meglatogassa ot Japanban, valahogy kimaradva ereztem magam. Marmint, annak ellenere, hogy nekem egy egesz hetet fenn akar tartani amikor majd meglatogatom, azon szomorodtam el kicsit, hogy csak akkor fogunk talalkozni, ha en megyek. Mert jonne o is ugyan, de a karacsony a csalade itt Amerikaban, ugyhogy alma. Mikor lehetunk mar nalam otthon?

Es tegnap, mikor felraktuk Barkat a hazafele tarto Malevra, elgondolkoztam megint, hogy mi is az az otthon. Mert jo, hogy persze hazamennek mar, de akkor meg ez fog itt hianyozni. Itt minDEN.

szinamondta 5/31/2004 04:17:00 AM

0 comments

. . .