Az a jó ebben a gyakornokságban, ami mellesleg kicsit rossz is benne, hogy minden este vannak felolvasások és diavetítések. Mármint, nem a Misi a mókus, hanem képz?m?vészek festményei plusz egyebei dián. Diánával dolgozunk minden este, hattól úgy tizenegyig, takarítani, el?készíteni, meg könyveket árulni kell. A tegnapi Sue Miller slide show csodálatos volt. Azt mondta, mindig több képet fest egymásra. A fenti valójában két kép, amit pusztán a nagy halom olajfesték és pár vékony fadeszka tart össze. Életének nagyon nehéz szakaszában volt, amikor ezt festette, otthagyta a házasságát, meg ilyesmi, és nem tudta, tovább tud-e lépni emberileg és m?vészként. Évekig bajlódott néhány festménnyel, de nem tudta sehogy sem befejezni ?ket. És egyszercsak, ahogy a sorba felállított képeket nézte, rájött, hogy csak úgy lesznek kész, ha egybeilleszti ?ket. Így rakta össze újra a széthullott darabokat.

Ma meg Sonia Sanchez felolvasása tetszett nagyon, afrikai-amerikai költ?n? és aktivista. Apró kis termet?, hatalmas dreadekkel a fején, a felolvasást egy "calling out"-tal kezdte. Azaz, mint egy afrikai sámánasszony, el?kántált egy hosszú listát: megszólította mindazokat az embereket, akik fontosak számára és jelen vannak a m?vészetében. Furcsa volt hallani, ahogy Toni Cade Bambara, Martin Luther King, Ghandi és Ella Fitzgerald mellett olyanokat említett, mint Tupac Shakur, Mos Def, The Roots, Talib és Erykah Badu, meg persze sokan mások. És hallatott igazi clicket, azt a fulladós-csettint?s hangot, ami az afrikai nyelvekben valódi beszédhang. És a költészete igazi kifinomult spoken word, de bírni alig bírtam már, nagyon intenzív volt.

szinamondta 6/24/2004 05:57:00 AM

0 comments

. . .