Ezt láttam, csak élöben szebb.

A hétvégének megint annyi. Kicsit elbúslakodtam ezen Bostonból hazafelé a hajón... mert kábé abból áll a hét, hogy a végére várok. Persze Den miatt. Péntektöl hétföig egymáséi vagyunk, aztán újra külön. És nem unalmas, nem csökken az érzelem. Csak másmilyen talán. Nem is tudom, miért írok róla, amikor az van bennem, hogy jaj, mi lesz, ha vége lesz. Annyira azt érzem, hogy vele akarok lenni. Csak nem tudom, meg merjem-e neki mondani. Mert ugye meglehetösen reménytelen fenntartani a kapcsolatot: nem várnám el töle, hogy cölibátust esküdjön azért, hogy esetleg kétszer egy évben láthassuk egymást. Én mondjuk megtenném - mert vele lenni jó, hajhó.

Akkor is, amikor elviszem a múzeumomba a megnyitóra, és együtt vagyunk. Még akkor is, amikor valamit mondok, és rám szól, hogy "don't intellectualize again, just enjoy" és azt hiszem, túl komoly vagyok. Meg akkor is, amikor hangosat böfög vagy az autóban megkérdezi, finogtam-e, pedig csak kintröl jött be valami szag. És annak ellenére is, hogy csomószor azt hiszem, csúnya és dagadt vagyok hozzá képest, mert ö annyira cukipofa. (Pedig az eszemmel tudom, hogy szépnek és vonzónak lát.) És utálom a japánokat, mert miattuk fog elhagyni, a kawaii japán csajszikra meg már most féltékeny vagyok.

Vicces, de tudtán kívül ö kergetett bele az óceánba. Nem fürödtem még az óceánban, mióta itt vagyok, mert rohadt hideg, viszont az agyamnak kellett egy kis hüsítés. Megmutattam neki azt az írásomat, ami a tanáromnak legjoban tetszett - és ö szétszedte. Annyira rossz élmény volt, mert nyilván sokkal többet számít az ö véleménye, mint egy íróé... És azt éreztem, nem fogok írni ezután, mert minek, nem jó semmire, pocsék. És beledzsaltam a vizbe, fejemet is bele, aztán gyorsan ki. Nem teljesen igaz, hogy nem bírom a kritikát, de valamennyire igen: illetve, csak csalódtam, hogy pont neki nem tetszett... A pulitzerröl mindenesetre lemondok.

szinamondta 6/29/2004 03:35:00 AM

0 comments

. . .