Ma kicsit veszélyes helyzetbe hoztam magam. Elmentem bringázni, már egészen hozzám nött a FAWC legszerencsétlenebb és -rozogább bringája. Szoknyában voltam, ami nem sztreccs. És pedáloztam fel-alá, a nagy embertömegben, benéztem boltokba (gyalog), majd gondoltam, elmehetek akár bevásárolni is. Kis kézitáskával a vállamon. Tipp topp.

Szokásos nézegetés, válogatás (akkor melyiket? szükségem van erre?), aminek az eredménye két teli nejlonzacsi. Ezt egyensúlyozzuk haza az ominózus, váltó nélküli bringán, olykor hegynek fel. Szoknyában.

A határozottság gyöz. Kivéve, amikor közel tekersz egy parkoló autóhoz. Nem, nem nyitották rám az ajtót, viszont hátulról is jött egy, a zacskók meg lengtek jobbra, balra, és végül az egyik jól nekicsapódott a parkoló kocsinak. Nem vizslattam meg, mi lett az eredménye, hanem tovatekertem egykéthá, de két méter múlva a helyi erös pista csak úgy szárnyalt kifelé a kiszakadt zacsiból. Megáll, lekászálódik, és megköszöni az udvarias fiatalembernek, hogy felszedte az út közepéröl a szószt.

Na, mit szósz? Csak a kupakja gurult el, amúgy egyben maradt. Az én kobakom meg csak szédölgött, ilyet, ha lehet, legközelebb nem vállalok be. Mellesleg meg csak várok és várok Denre órák óta, már itt kéne lennie.

szinamondta 6/26/2004 12:00:00 AM

0 comments

. . .