Mar nem vagyok szomoru. Csak el kellett mennem a Museum of Fine Artsba tegnap, hogy elfeledkezzek kicsit. Meg talalkozni ma Brajennel, aki meg mindig edes nagy macko, es lehet vele nevetni es komoly dolgokrol beszelni is. Es latnom kellett ugyanazokat a b-boyokat, akiket a Central Parkban ket honapja, es idetartozonak erezni magam, amikor tudtam, hogy hogyan fognak trukkozni. Azert az meg mindig kiborit, amikor a legnagyobbik beveszi az ego cigit a szajaba, megragja, es befele forditott szemekkel kipofekeli a fustot. Utana pedig felkap es maga kore csavar ket kisfickot, es olyan sebesen porgeti oket, hogy hajj. Es a freeze-eik meg mindig lenyugoznek.

Es azt gondolom, hogy ha ugy kell, hogy legyen, ugyis egymasra talalunk majd ujra valahogy.

szinamondta 6/11/2004 01:37:00 AM

0 comments

. . .