Olyan erzesem van megint (de legalabbis kezd lenni), mintha szallnek egy repuloszonyegen, de hirtelen a szonyeg kiropulne a seggem alol en meg leneznek aztan bele a kameraba, mint a tomesdzserribol a Tom es egy pillanatra kimerevedne a kep, en meg ugy, ultemben zuhannek lefele. Ilyen, amikor irok egy tok edes levelet, tele erzelmekkel, es egesz nap ra gondolok, es a hulye gyakornoki beosztasomat is ugy igazitom, hogy a hetvege vele legyen, erre o ket sort ir vissza. Es elgezdek gondolkozni, hogy oke, vagy nem erdekli, vagy elveszett az az email, amiben atkuldte nekem szive osszes melegseget.

De mivel nincs otthon, egyelore nem tudom meg. Es persze az ember probalja ezt majd ugy kideriteni, hogy ne tunjon sertettnek. Ize, irtal nekem egy olyan emailt is, ami csak ugy ragad a cukormaztol?

Kozben meg elszegyellem magam kicsit, itt vagyok az ocean partjan, es ugyan lehet, hogy a nyar nagy resze kavefozessel meg galeriaban okoskodo oreg fazonok korbevezetesevel fog eltelni, de halasnak kellene lennem. Marmint, az vagyok, csak eppen mashol jar az eszem.

szinamondta 6/17/2004 03:29:00 AM

0 comments

. . .