szinamond

2004/07/14

the happy hut

Elég felnyomatnom ezt a képet, és ez mindent elmond a hétvégéröl. Mennyire boldog az, aki a happy hutba lehet számüzetve két éjszakára! És ha kivülröl néz a házra rá, a falba illesztett színes üvegek huncutkodva világítanak. És döl befelé a tábortüz füstje, még most is érzem a pulcsimon. Másnap reggel meg megjelenik a ház alatt egy özike, csak úgy lazán legelészni. Ez itt New York állam zöld része, hegyekkel és dombokkal és igazi szénabálákkal. És Merlin családjával (komolyan így hívják Den növérének a barátját), akik igazi hippik. De komolyan, a házuk olyan, mint a világ minden részéröl összehordott furcsaság lerakóhelye, és a pajtában anyuka óriásbábokat készít. A farm másik végében meg van egy trapéz, amin órát vesznek nagyratörö artisták, miközben a központ nyugodtabb zugában pszcho- és légzésterápiát folytat apuka.

Komolyan mesés volt, de az egész még Bostonban kezdödött, amikor Den átölelve azt mondta megint, mennyire fogok neki hiányozni. És hogy velem akar lenni. És velem akar maradni.

Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy merjem-e elengedni a követ, hogy legurulhasson végre a szívemröl. De persze (annak ellenére, hogy ki tudja, fog-e müködni) boldog voltam nagyon, és vagyok is. Az örömkönnyek meg valami félös keserüséggel vegyülve buktak elö, amikor az elöadás alatt átölelt és szorított magához. Ez a De La Guarda egyébként hatalmas élmény, levegöben táncoló életéljenzés vízárral a közönség nyakába, meg csomó meglepetéssel. Így lett, hogy az egyik táncos levette a a felsömet és valaki másét adta rám, míg az enyém egy két számmal nagyobb pasinál kötött ki. Ja, és még mielött elkezdödött a darab, megjelent
Usher, amit mondtunk is a táncosoknak. A végén megerösítettég, mondván, a levegöböl látták, hogy valakin Gucci sapka van - neki nem számítanak a neonbékák meg az ázott papírfecni, ami az égböl potyog.

New Yorkban végig esett az esö, de azért végre elmentünk táncolni. Az elsö drum n bass buli itt Amerikában, amin többen vagyunk ötnél. Egész jó volt, konkrete jungle a Lower East Side-on. Az alsó szinten valami booty house szólt, és magam sem hinném el, de Den olyan, hogy bohóckodtam neki. Csak ült a fotelban, én meg egymagam roptam a parketten, néha megragadva a "táncoszlopot", meg elöadva a seggrázó szexi mamát, és élveztem, hogy élvezi. És amikor szusszantam egyet, vigyorgott a szeme és azt mondta, you're so beautiful. And I love to watch you dance, you're a great dancer. És jó tudni, hogy itt a beautiful nem a külsöre vonatkozott, hanem a lényemre. I love you for who you are. Ilyet, azt hiszem, még senki nem mondott nekem.


szinamondta 7/14/2004 06:15:00 AM


0 comments

. . .

0 Comments:

Post a Comment

<< Home






This page is powered by Blogger. Is yours?