A múzeumban felrakták a 12-szer 12 hüvelyk (de hülyén hangzik) kiállítást: minden pártoló tag felvehetett egy ugyanolyan paraméterekkel rendelkezö panelt és azt csinált vele, amit akart. Csodálatos dolgok születtek, csomó mixed media, csomó olaj-tájkép, egy két meghatározhatatlan dolog, nagy élmény. És annyira meglepödtem, az egyik kiállítónak ugyanaz az utóneve, mint nekem, Pavel keresztnévvel. Még ilyet, ordasfarkas! Meg az is milyen, hogy a New York-i menönegyed (Village) St. Mark terén álló CD-boltban halomban álltak a Kampec Dolores CD-k. Mondjuk egyet sem ismerek, de tátva volt a szám.

Ezen a héten végre megy az elsö workshopom. Nagyon furcsa ötven feletti emberekkel tanulni és látni, mennyire más dolgokról írunk. Ök többnyire öregedésröl meg halálról, meg ilyesmiröl, én meg sallala, kalandok, szerelem. Pénteken fogják kritizálni az írásomat.

És nem igazság, mióta Khalid említette decemberben, a Rock Steady fesztiválra vártam, hogy élöben láthassak b-boy mérközést. Most lesz a hétvégén, naná, hogy buktam.

szinamondta 7/22/2004 06:24:00 AM

0 comments

. . .