Abszolút felgyorsultak az események. Ma délután Bert Yarborough-val, egy festövel mentem strandolni, akivel életemben elöször beszélgettem. Viszont megmutatott egy strandot, ahol kevés az ember, a víz melegebb, mivel olyan öböl-szerü, és van egy kis csücsök, amire ki lehet úszni. Ezt én meg is tettem, de elég erös volt az áramlat, úgyhogy lihegés lett a vége.

És ez el is vezet a következö pontomhoz. Miért, de komolyan, miért van az, hogy amikor magányos vagy, az égvilágon senki nem vesz rólad tudomást, a csókokról meg a bókokról ne is beszéljünk. Mikor viszont van valaki, mégha oly messze is, akit szeretsz, tuti, hogy az összes pasi a nyakadban lóg.

Ez történt, történik most velem. Elmetünk pár kiállításmegnyitóra ma, mivel a péntek a nagy galéria-nap. A DNA galéria igazgatói egyik nap, mikor ott jártam, mondták, feltétlen nézzek be, lesz osztriga-bár. És télleg volt, de kit érdekel, Diannát akartam csak összehozni az egyik csávóval. A "gallery hopping" után iszogattunk otthon, majd befizettünk a Spacepussy nevü zenekar koncertjére. Kurvarég voltam rockkoncerten, viszont rég vágytam már táncolni. Ennek az lett ez eredménye, hogy meleg (!) csávók jöttek oda gratulálni, hogy milyen jól táncolok, pedig nem volt semmi extravagáns, meg valami random fickó mondta, hogy úgy nézek ki, mint egy angyal.

A galériás csávó meg mindenkivel haverkodott, csak Diannával nem. A másik galéria-igazgató pedig, mikor megérkezett, csak úgy vetköztetett lefelé a tekintetével. Aztán táncoltunk is kicsit, de annyira egyértelmüen kívánt, hogy zavarba estem töle, pláne, hogy nekem is tetszett (akár). De drága Den ott van nélkülem, és tudom, hogy kultúrsokkol, és megkérdöjelezi, hogy mit is csinál ott. És segíteni szeretnék neki, ma beszéltünk vagy 20 percet, de szeretném át is ölelni. És érezni a testét. És tudni, hogy hozzá tartozom.

Úgyhogy, mikor csávókámék haza akartak cipelni minket a bulijukba, azt mondtam, én maradok. Annyira örültem, hogy itthon találtam Majort, valahogy úgy éreztem egész éjjel, hogy beszélnem kell vele. És itt volt a gépteremben! Megnyugtatott. Ezért visszamentem elbúcs?zni és azt mondtam a beképzelt donhuánnak, jó szórakozást. Mire ö, "miért, félsz tölem?" Én meg, "nem, csak nem érdekelsz". Itt ül velem szemben Major, mindjárt csinálok neki egy-két CD-t. Közben meg megkérdezi, szóval nem jól reagálsz a bókokra? Hát, általában rohadtul elvörösödök. :) De hozzátehetném, imádom, hogy azt mondod, jó velem beszégeltni, és nem akarsz hazamenni. "Your boyfriend is lucky. You're not just a pretty face."

szinamondta 8/21/2004 08:42:00 AM

0 comments

. . .