Jim Peters: Blue Queen

Az a jó ebben a gyakorlatban, hogy olyan karizmatikus müvészekkel lehet megismerkedni, mint Jim Peters. Nekem kellett dolgozni, mikor dia-elöadása volt nálunk és marhára élveztem. Olyan az ürge kicsit, mint György Péter: ugyanúgy megragadja az ember figyelmét, és még a hanghordozása is olyan, mikor úgy leviszi a hangját rekedtesbe és elkezd röhögni. De a lényeg az, hogy gyönyörüek a képei. A felületük is maga nagyon érdekes, mert csomószor újrafesti a vásznat, amit pont emiatt falapra feszít ki. És sok festményt három dimenzióssá alakít úgy, hogy kis viaszszobrokat csatol hozzájuk. Meg kell nézni. Jó volt dumálni vele, még ha csak pár percet is a hülye mappa-töltögetés közben.

Tegnap Dianna szüleivel óriásrákot ettünk. Egy darab 17 dollárba került, de üsse kö, muszáj kipróbálni. Minden egyes porcikájából kiszipákoltam a húst, isteni volt, de beteltem vele. Már nagyon hiányzik a mindenféle magyar fözelék. Két hét!

Azt viszont sajnálom, hogy kihagyom a Krush-koncertet Pesten. Marha jó lesz, gondolom. Mennyi minden zajlik otthon! Én meg utoljára New Yorkban voltam táncolni. Den írja, talán majd Japánban elcsípjük Krusht. Az aggasztó dolog a szakdolgozat, ugye. Akkor talán most elmegyek és lassan fölhúzom a lóbört.

szinamondta 8/16/2004 05:53:00 AM

0 comments

. . .