Megneztem vegre a Lost in Translationt. Nem deritett jobb kedvre, hanem csak meg inkabb hinyzik miatta Den es rajottem, hogy mekkora nagy tavolsag valaszt el tole. O ott egy egeszen mas kulturaban, en meg fel labbal itt, a masikkal meg otthon, de mar arra gondolok, hogyan fogom kibirni Japanban, amig o tanit. Kicsit riaszto. Es elkezdtem aggodni miatta, mert majdnem egy hete nem jelentkezett, es nem tudom, mi van. Es csak ugy eszembe jutott, mikor az utolso heten tiz percig kulon vasaroltunk, o atment a CVS-be, es utana mindketten azt mondtuk, hianyoztal. Es hozzatette, hogy olyan uresnek erezte magat. Es en meg most nagyon-nagyon, meg idetlennek is, mert fel orankent megnezem, irt-e, es szinte egyfolytaban ra gondolok.

Es kozben meg az okozza a napi oromot, hogy ma pl penzert kitakaritottam egy apartmant itt a work centerben, juhu, vegre valami mas feladat. Itt voltak Dianna baratai, szorakoztunk kicsit tegnap ejjel, mire ma meg is kaptuk, hogy "hallottuk, jol ereztetek magatokat az ejjel". Allitolag a fiuk azt mondtak rolam, hogy idealis feleseg lennek - D. szerint ezt nem abbol vontak le, hogy elmosogattam, hanem, hogy milyen edes vagyok. Edesseg, nem edesseg, nekem a koboldom kell, deszar nelkule.

szinamondta 8/08/2004 06:35:00 AM

0 comments

. . .