Végre, végre, végre beszélgettem itt a work centerben egy költövel, aki különösen érdekes. Két és fél hónap alatt Major Jackson az elsö ember, akivel lazán elsétálok éjjel kettökor megnézni, hogy nyitva van-e még a pizzás, és közben végig beszélgetünk Cornell Weströl, a Bamboozled-röl, Mos Defröl, akivel személyesen találkozott és nagyon okosnak és szerénynek találta, a hip hopról csomó aspektusból, és arról, hogy ha majd kiadják a hip hop dalszöveg-antológiát a Def Jammel meg az Oxford University Press-szel, én leszek az asszisztens. :)

És mondtam, hogy mennyire csodálom a nyelvi tradíciót meg a képességeket, én soha nem bírnék freestyle-ban nyomulni (asszem), mire ö mondta, nekik ebben kellett felnöni: ha nem voltál kész a verbális párbajra, sanyi. És hogy mikor még MC volt, gyakran mondogatták a barátaival, "it's our ancestors and our legacy talking through us. There's no better way to describe it." Akkor azt gondoltam, de hálás vagyok ezért a nyárért. Mennyit tanultam.

Ja, és a Barbershop 2-röl kijött a fiával, nem volt hajlandó végignézni egy ennyire sztereotipizáló filmet. Ennek örültem, mert azt bizonyítja, hogy nemcsak én voltam rá érzékeny. És délután megkaptam töle a még kiadatlan versének (eddig kb 75 strófa) a nyomtatott példányát, alig vártam, hogy elolvashassam. Az meg egyenesen megtiszteltetés, hogy megkérdezte, nem venném-e zaklatásnak, ha elküldözgetné az írodó részeket. "You'd be the audience." Basszus, ááá, lekötelezel!

Na, most mondjátok meg, dejófejvagyok.

szinamondta 8/20/2004 08:48:00 AM

0 comments

. . .