Gyula király. Sokkal barátságosabb mindenki, köszönnek, meg köszönik.

A szakdoga idegesít, de mikor egy fest?, akivel kétszer beszéltem Provincetownban, visszaír, hogy jó lenne még találkozni ennek az örült világnak valamelyik pontján, elgondolkodom megint. És hiányoznak még mindig, és mikor írnak, annyira furcsa... közel vannak, és mégsem itt.

De ácsi. Mégiscak itt, még ha nyálas is. A fejemben mindig.

szinamondta 9/14/2004 04:30:00 PM

0 comments

. . .