Jókat kacagtam ma, miközben sorba álltam az ELTÉ-n. Nevetésem olykor leveg?ért kapkodóba, könnyektöl már-már elfúlóba csapott át, mikor három órája is csak elérhetetlen álomnak tünt az ajtón való bejutás.

Ilyet még nem láttam.

Egy ember próbálja ellátni a tanulmányi osztályon a munkát 5 helyett, méghozzá olyan problémákra próbál (?) választ keresni, amelyek nem lennének, ha nem így dolgoznának. És élne egy számítógépes rendszer.

Azt hittem, az agyam is szétrobban, és a "röhejes" szót többet nem ismételhetem már, mikor végre bejutottam. Azt megkérdezni, hogy vajh miért is húzták át az egyszer már (kit?nöre) érvényesített félévemet. A néni azt mondja, "hát fogalmam sincs".

Nem tágítottam. De mégis, a gépen nem lehet megnézni? Végül, miután nem tehetett semmit, mer ugye nem értette ö sem, elértem, hogy akkor húzza ki az áthúzást.

"így jó lesz?"

Persze. Jobb, mint az eredeti. És akkor azt meg tudná mondani, leadhatom-e a szakdolgozatomat ebben a félévben? Nem, írjak kérvényt, hogy az új, eszement szabály alól mentesüljek. Miszerint egy évnek kell eltelnie a címbejelentés és a leadás között. Mert valóban azt gondolják, hogy ma a bölcsészkaron valaki, bárki is egy évet töltene a szakdolgozat megírásával? Ne vicceljetek.

Akkor most elmegyek, bekapok valamit. Ha már ök nem.

szinamondta 9/22/2004 02:15:00 PM

0 comments

. . .