Csomót gondolok mostanában kintre. Főképpen az őszi levelekre Connecticutban. Leírhatatlan. És eleve az időjárás is, ott nem ez a hideg es borús, esős nyák van ősszel, hanem majdnem mindig süt a nap. Kaptam Bíbortól egy levelet, benne egy édes képkerettel és fotóval. Ott állunk egymást átkarolva az óceán partján. Nagyon hiányzik. És amikor azt írta, hogy lehet, hogy újból gyógyszert kell szednie, megijedtem. Ott akarok lenni.

Közben meg voltam egy lakásavatón, tele volt mindenféle nemzetséggel. Egy horvát lány olyan gyönyörűen beszélt magyarul, hogy csak bámultam. És az Egértulajdonos barátommal mindig jó együtt lenni, a kevesek egyike, akivel nem gáz, ha intellektualizálok, de az sem, ha érzelmekről beszélünk vagy egymást szivatjuk. És most végre kimondta, hogy annak idején azért szólt hozzám, mert tetszettem neki. Oké, éreztem ezt, de pont azért nem lett közöttünk semmi, mert nekem túl sokat jelentett a barátság. A csajok ilyenek.

szinamondta 10/18/2004 09:24:00 AM

0 comments

. . .