Felveszem a telefont és elképedek, mert B'ba hangja köszönt Hollandiából. Olyan jó vele beszélni, bár annyira ritkán van ez. Te jó ég, ha összeszámolnám, hogy középiskola óta hányszor találkoztunk, nem rúgna a szám többre olyan 20-25-nél. Ez mondjuk évente négy-öt találkát jelent, de ez sem teljesen reális, mert voltak nekem ilyen Németországba meg Amerikába menéseim, és ő már augusztus óta Hollandiában él a barátjával. Sejtettük mi ezt, hogy ő ott ragad. De ez is milyen butaság, hogy mondhatom, hogy ragad!, amikor örülök neki, hogy boldog és ott kezdheti az életet.

De mégis furcsán dobbant a szívem, amikor azt mondta, hogy fontos dolgot akar mondani. Azt hittem először, hogy kisbabát vár. Igazából férjhez megy.

És amilyen gáz vagyok, először azt mondtam egy pár keserédes óóóó után, hogy nem akarom, hogy elmenjen. Pedig én is utálom, amikor nekem mondanak ilyeneket. Én szeretem őt, tehát örülök annak, hogy boldog. Csak kicsit megriasztott a hír, mert ez egy szemmel látható lépés a felnőttkor felé.

Attól, hogy felnőtt, mindig kirázott a hideg. Egy barátnőmmel, akit egy iszonyú szavam miatt egyébként elvesztettem, régen megegyeztünk, hogy mi ilyet nem csinálunk. Megengedett az idők folyamán figyelmeztetni a másikat, hogy "figyu, ezt ne csináld, mert kezdesz úgy viselkesni, mint akinek benőtt a feje lágya". Hülyeség az egész. Úgyis úgy nyomom már egy jó ideje, mintha én lennék a felnőtt nő. De könnyű, azzal a tudattal, hogy ott van mögöttem a családom és bármikor számíthatok rájuk.

This one is for my family.

Annyira tudok szeretni embereket.

szinamondta 10/24/2004 10:37:00 PM

0 comments

. . .