Ég az arcom. Nem csináltam ugyan semmi kínosat, csak ma nagyon fújt a szél (meg előtte picit műbarnítottam, úgyhogy gondolom a sejtecskék nem tudták, mi van). Az tűnik fel néha, hogy milyen finom az ősz illata. Elismerem, hogy utálom ezt az évszakot - de legalábbis nem kedvelem annyira, kivéve New Englandben. Ott is a színek és a napfény miatt szerettem meg, de mivel ez az itthonira nem jellemző, kénytelen az ember bevetni az egyéb érzékszerveket. Mint pl az orr.

Az avar illata olyan mély. Korhadó. Azt mondanám, hogy barna, de az túl szimpla lenne. És susogó. Melankolikus. De fel is vidít, meg a hozzá társuló hideg, ahogy csípi a combomat, arra emlékeztet, hogy vagyok. Ilyenkor jó tenni egyik lábat a másik után, még ha nem az erdőbe, hanem épp a nőgyógyászhoz tart is az ember.

Na ja, ma láttam monitoron a méhszájamat. Arra gondoltam, csípem a színét, hisz Nikk is megmondta, hogy én vagyok az egyetlen Trinity-s csaj, akinek jól áll a rózsaszín. Egy kis fényes similabda. Girl powa forever.

Biológuspost letudva. Van egyébként valami, amiről nem írok. Itt macerál néha, sapkás fejét bedugja két szakdolgozati okosság közé, aztán pislog. És amikor elkapnám a grabancát, eliszkol, vagy azt suttogja, nem érdemes. Egyelőre ehhez tartom magam.

szinamondta 10/14/2004 04:35:00 PM

0 comments

. . .