Ja, és volt egy vicces találkozás az egykori A.nusszal, le nem tudtam vakarni magamról a bókjait (és még), de annyira, hogy a Múzeum cukiban a pincérek már röhögtek rajtunk. Hogy ő egy éve arra várt, hogy jöjjek már haza, és leszek-e a felesége - ja, naná, és néha én altatom el majd a fél éves kisfiadat, nem? Meg, hogy úristen az én szemeim mennyire tűzbe hozzák. Bocs, akkor máshová nézek inkább.

Viszont az egyik legjobb találkozás az első volt: virtuálból reálba, noha kicsit tartottam tőle. Hogy milyen az, ha valakit úgy érzed, ismersz, de soha nem találkoztál még vele. Mondjak valamit? Olyan volt, minta legutóbb egy hete találkoztuk volna: közvetlen, vicces, meg mint eddig online.

szinamondta 10/08/2004 01:02:00 PM

0 comments

. . .