messze is van de közben
itt, félnapos út vár rám
kacsint de addig csak úgy
álmodok elképzelem mi
közben nő a félelem

furcsa hogy nincsen itt velem
és az arcát már csak én
festem magam elé teszem
a hangját hallom a kép
ernyőn de a nevetése
néha hangzik csak fejembe

mert két hónap sok ám már
nem láttam mióta lépett
és pirított is rám mikor
a könnyem utálta a búcsúnál
a szomorkodás meg tiltva

és ennek megfelelnem kell
amíg nincsen kihívás
oly könnyű mondanom ő
vár és visszautasít
minden japán nőt s pasit (?)
de lenne itt inkább hogy ázsiát

ne kéne szavakba ölnöm, ölelnem eléglene
meg különben is, röhögni kék vele

szinamondta 10/03/2004 12:21:00 AM

0 comments

. . .