Néha szomorú leszek attól, hogy nem vagyok elég. Csak úgy eszembe jut, hogy talán, ami bennem van emberek iránt, az nem jön felszínre. Nem fejezem ki. Vagy például nem beszélgetek eleget (eufemizmus rulez) a húgommal. Az ember valahol mindig alul marad. Az idővel, a napi szirszarokkal, magával szemben.

Máskor meg feltöltődik. Erre jó mondjuk, ahogy a közlekedési tábla rideg háromszögén visszaaranylik a nap. Csupa energia, ami tölt, hogy fussak tovább.

szinamondta 10/24/2004 06:55:00 PM

0 comments

. . .