Mai mesterművem: kelkáposzta főzelék. De basszus, úgy elborsoztam, hogy még nekem is erős. De azért büszke vagyok, mer' első gyerek.

Tegnap voltunk Den felnőtt-óráján, annyira aranyosak voltak az emberek! És meglepődtem, hogy mennyi mindent tudnak Magyarországról, ezen kívül pedig nagyon érdeklődőek voltak. Maya-san azért szeretne elmenni hozzánk, hogy megnézze a herendi porcelánt, meg vágta Lisztet meg a tokaji bort, meg mondták, hogy a magyar néptánc milyen szép. Kellett rögtönöznöm egy kiselőadást, térképet rajzoltam, kicsit és nagyot is, kívül rekedt magyarok, meg Urál, az ajnuk kapcsán meg szóba jött a feltételezett rokonság - ez új volt nekik. Kérték, mondjak híres magyarokat, de nagy zavaromban nem is tudtam, jöjjek akkor Tellerrel, meg Jedlikkel, vagy Szentgyörgyi? Legközelebb csinálok egy handoutot...

De a kaja megint isteni volt, hoztak be sushit, mogyoróféléket (ezzel engem mindig mindenki bárhol levesz a lábamról), saját készítésű tofusalátát (megvan a recept!), meg sört-bort. És rágcsálnivalónak szárított tintahalat, nyamm, imádom, ennek ellenére a gyomrom abszolút megelégelte, és olyan puffadva bújtam futonba (-ra), hogy beillettem volna egy reklámba is. A mellékhatásokról kérdezzem gyógyszerészemet, a szimpatikus patikust?

szinamondta 11/11/2004 05:12:00 AM

0 comments

. . .