Nokedlit szaggatni - bármilyen ügyes is az ember - nem érdemes úgy, ha a szűrő nagyobb bármelyik rendelkezésre álló fazéknál. Igy ugyanis nehéz lesz a már lassan szottyosodni kezdő kis galuskákat kihalászni a forró vízből. Én így jártam. Fondorlatos (ámde nagyobb mennyiségnél feltétlen kerülendő) módon oldottam meg a kérdést, a felhasznált víz minden újabb adagról való kíméletlen leöntésével. Ezzel a kis ebihalnoklik tuti nem menekülhettek. Viszont közben sikerült elégetnem egy fazék fülét és eltörni egy olyan japán kerámiakanalat. Sebaj.

Dennek ízlett. Úgyhogy a maradékból ma tojásos nokdelit akart enni REGGELIRE. Egy hahota után aztán persze mondtam, miért ne, és oké, még sajtot is olvasztok rá a kérésedre (hagyományos magyar konyha találkozása az amerikai ízléssel).

Hát, nem gondoltam volna, de háziasszonyként (azaz otthon pöcsölő nőként) az idő még gyorsabban repül, mint normális létemben. Ma pl. reggel tanultam kicsit a védésemre, aztán megrendeltem pár albumot a neten, aztán gyártottam egy gyöngyfüzért a hálószobába és ennyi. Nemsokára megyünk Den esti órájára, ahová én is hivatalos vagyok. Bájmosoly elővéve, rágóizomzat készít.

szinamondta 11/10/2004 09:15:00 AM

0 comments

. . .