Szerintem az csak vicc, hogy egy hete indultam útnak. Mert egyértelműen nem úgy tűnik. Kastélyokat nézünk, mint például a Himeji nevűt, szentélyeket járunk körül, vagy megmászunk egy hegyet a mobiltelefon fényénél. És Den leül a szikla szélére, megmutatja, merre fut a sinkanzen, én meg, mikor megunom a kilátást, lebotorkálok két lépést, hogy magamra csavarjak valami bazinagy pókhálót. És félve, hogy meg ne sértsem az ismeretlen isteneket, megnézem a kis fa szentélyt, amit két grimaszoló oroszlán őriz. Aztán a két másik JET-tanárral elmegyünk visszaszerezni az elvesztett kalóriákat: az étterem belső tere hatalmas, akár a Kuplung (ugyanmá) is lehetne, kivéve, hogy nagyon kellemes és barátságos a hatása. Valahogyan jó a feng shuija, vagy mi. És Jamie szerint a mellettünk lévő asztalnál rólunk beszélnek, "figyeld azt a gaidzsint, milyen félelmetes". Tényleg megbámulják az embert, de én legalább nem értem, mit beszélnek. Nekem eddig csak a kawaii (cuki) jutott Den tanítványaitól.

Kikészülök attól, ahogy a japán csajok mennek. Néha legszívesebben odarohannék, hogy segítsek nekik - teljesen úgy néznek ki, mintha mozgáskorlátozottak lennének: a lábukat nagy nehézséggel pakolják egymás után, persze befelé csámpázva, miközben az egyik karjukat, kistáskástól, felfelé és kifelé tartva meresztgetik. Állítólag azért, mert az apró kislányok totyognak így, és Japánban még mindig a tehetetlen és ártatlan nő képe a tuti.

Amúgy a takoyaki, azaz polipgolyó, kisütött palacsintatésztában, eléggé bejön. De nem annyira, mint a vörösbabkrém gofriszerű sütiben. Nyamm. Ma szójapaprikás lesz nokedlivel. Opplá, fél éve nem ettem húst! Tudtátok, hogy az ilyenek kevésbé agresszívek?

nem kell a disznó
mert mikor a fickó
a kést beledöfi
feljajdul a szegény röfi
és a mérgét mind a véré
be ereszti te meg
csak nyeled mint a zsírját
közben felejted a kínját
pedig ott maradt benne
tele vele a zsigere
oszt jól a fejedbe száll
ettől (is) látsz majd lilát
amiről meg nem szólok
az a háj. (most akkor bájbáj)

szinamondta 11/09/2004 03:51:00 AM

0 comments

. . .