Az a helyzet, hogy azt hiszem, a blog nem tükrözi a valóságot (miért, mi tudná? Platón jót röhögne ezen). Nem írtam le ugyanis konkrétan sosem, hogy boldog vagyok.

Az, hogy vannak dolgok, amik kellemetlenek vagy amiket nem értek, nem von le semmit annak a ténynek az értékéből, hogy Den az, akivel eddig a legharmonikusabb kapcsolatom volt. Szeretem, még akkor is, ha ez a szerelem változik. Odafigyel rám, megért, kíváncsi rám, és kimutatja, hogy szerelmes belém.

It will be so much colder and lonelier after you leave.

I won't be able to look at the house without you in it any more when you leave.

Good morning my little cutiepie. Pusziözön.

Minden nap elmondja. És azt is, hogy ő most a mostnak él, és utálja még a legkisebb összezördülést és silent treatmentet is, mert olyan kevés az időnk. És tényleg el akar jönni Magyarországra egyszer, az is lehet, hogy szilveszterkor. De ennek ellenére a jövő évet Japánban tervezi. Persze ha lenne Pesten valami, oda is költözne, de erre nem építhet. Ez érthető.

Viszont én sem építhetek arra, hogy majd a jövő tavasszal esetleg találkozunk valahogy. És aztán? Egyértelmű, hogy ezt mind meg kell beszélnünk, de még nem. Van még röpke két hetünk.

szinamondta 12/08/2004 02:51:00 AM

0 comments

. . .