darumadár

Mindenki ismeri Sasaki Sadako történetét, még ha nem is név szerint. Ez a kislány két éves volt, amikor az amerikaiak ledobták az A-bombát Hiroshimára. A robbanás központjától (ground zero) kevesebb, mint egy kilométerre tartózkodtak, mégis úgy tűnt, hogy egészséges gyermek lesz belőle. Menekülés közben ugyan elérte őket a fekete eső, az energiavihar által felröpített földi mocsok, ami aztán hatalmas fekete vízcseppek formájában hullott vissza az iszonyatosan szomjas (füst és lángok mindenütt) emberekre. Sadako mégis erős gyermekké cseperedett, élsportoló volt, de tizenegy éves korában kiderült, hogy leukémiás. Ezért kezdett el papírdarukat hajtogatni - a daru az egészség szimbóluma -, hitt a mondában, miszerint ha meghajtogat ezer madarat, meggyógyul. Mielőtt tizenkét évesen meghalt, jóval több madár vette körül, sőt volt közöttük olyan apró, amit csak csipesszel bírt elkészíteni.

A barátai és ismeretlenek azóta is hajtogatják a darvakat, ami mára a béke szimbóluma lett. Hiroshimában a szobor mellett ma is gyűjtik a papírmadár-füzéreket; a sok színes origami - úgy hallottam - azt az egy sort dalolja, ami az emlékmű talapzatán áll. This is our cry, This is our prayer, Peace in the world.

Kár, hogy nem elég hangosan. Ja nem, bocs, az ember a süket.

szinamondta 12/03/2004 03:37:00 AM

0 comments

. . .