Iszonyú hosszúnak tűnt, mire hazaértem. Megnéztem két és fél filmet, ez a robotos nem is rossz, annak elenére, hogy sci-fi. És persze a drágára gondoltam, ahogy ott állt a kapun kívül, míg én haladtam befelé. És amikor már csak pici pont lehettem a hosszú sor közepén, lassan elsétált. A repülőn ülni elég furcsa, főleg 14 órán keresztül. Eszembe jutott, vajon hogyan lehetséges egyáltalán a repülés? Mi tartja ezt a bazinagy gépet a levegőben, többszáz emberrel és többezer kilós csomagokkal a fedélzetén? Lehet, hogy az egész a valóságban nem is létezik, lásd Waking Life (mellesleg ez a film szerintem nagyon felkavaró. Miután megnéztük, alig bírtam elaludni.) Aztán jó itthon. Kivéve, hogy egyfolytában ott jár a fejemben, hogy koboldkoboldkobold.

Viszont örülök a főzelékeknek, meg a magyar kenyérnek. Annak ellenére, hogy iszonyú finom és különleges kajákat ettem Japánban, elég volt. Nem kell egy darabig táncoló garnélarák, ami jól meglepett: miután leharaptam a farkát, és a maradék uszonyt visszahelyeztem a tányéromra, víg rángatózásba kezdett. Friss hús...

szinamondta 12/23/2004 02:21:00 PM

0 comments

. . .