Kedves érdeklődők, szomorúan tudatom, hogy berekesztem.

Nem ám, csak gondoltam rá. Mert egyszerűen maximális időhiányban szenvedek, az agyamat három témakör (plusz 12 a diplomavédéssel) köti gúzsba: albérlet, munka, közepes távú tervek (ld. kobold, Afrika, a nyárra meg Provincetown). És tanulok.

Szóval az jutott eszembe, mi lenne, ha szinamond nem létezne tovább, hanem az így felszabaduló energiát és időt valami értelmes dologba, pl. szépirodalomba fektetném. Csakhogy asszem hiányozna, másrészt pedig nem tudom, hogy a jövő hétfőn kezdődő igazi állásom (basszameg) mennyi teret enged majd a fantáziám szárnyalásának. Legyen annyi elég, hogy nem szabad farmert hordani. Kérdés: hogyan dzsalok majd át hip hop órát tartani ünneplőben? Dolgozóból ki, mekibe be, klotyóban átöltözés. Jesszusom, de röhejes.

Az olaszok és Nikk végre elmentek, le is betegedtem utánuk. Az órákon keresztüli semmittevés és várakozás az indulásra, a bevett poénok, a kirekesztettség (valahogy ők lettek igazi barátok, noha én hoztam össze őket) nem tettek önfeledtté. Fura volt, hogy Sil nem olyan naív és nyitott, mint mikor Németországban megismertem, hogy Francy teljesen átvette a Princess szerepét, és hogy Nikknek nem vagyok több egy kedves házigazdánál. Az én szavaim soha nem provokatívak és viccesek eléggé, hanem maradok a komoly entellektüel. És amikor Denről kérdez, a szeme messze mered, és emlékszik, hogy azt mondtam majdnem egy éve, hogy nem hiszek a kapcsolatban. Szeretetéhségét jellemzi, hogy a két lány között aludt el a neki felkínált külön szoba helyett, és Francyt szíven döfte azzal, hogy most Silnek vallott _mit_ kedvelést. Ugyanaz fordítottban, valaha nálam indult, és most a team köre bezárult. Valahogy nem igazi már.

Den fagyoskodik Japánban, a szar lakásban 3 fok lehet. Szegényem a melegített asztal (aka kotatsu) alá nem tud bebújni úgy, mint én, aki ott szenderegte délutáni álmát rá várva. Most is, csak most itthon. Hogy lakjak nélküle?

szinamondta 1/09/2005 09:36:00 PM

0 comments

. . .