Még mindig lázasan albérletet keresek. Bárcsak lenne már, és akkor végre készülhetnék az órámra, meg foglalkozhatnék értelmes dolgokkal. Tegnap nem ezt tettem, este hatig nem vettem át a pizsit utcai ruhára. Jó volt végre egy kis fetrengés, aluszkálás, bár nem volt teljesen mézszerű álom. (Soogika szerint a jó alvás olyan, mint a méz, nem lehet kikecmeregni belőle). Viszont kellemes itthon, olyan kicsit semmittevős, kicsit rendezkedős és együttlevős. Ma néztük kiskori videókat, valahogy akkor még hosszú volt a lábam.

daniel
mikor jön el
hogy szorítsam nevetve végre
és az orrára véletlen karmoljak
majd puszit adjak a sebére

és menjünk helyekre
együtt el és bújjunk is össze
persze, és díszítsünk lakást
ha úgy van épp vagy tervezzünk
utazást csak valamit lép
ni kellene mielőtt még félre.

szinamondta 1/15/2005 11:35:00 PM

0 comments

. . .