Mindez nem fontos. Hanem csak a féligmeddiges tudathasadásom, (azért nem ilyen súlyos), meg, hogy valami kis büdösborzok folyton ott motoszkálnak belül. Ezt csak onnan gyanítom, hogy a hétvégén volt egy asztmarohamom. Először nem is tudtam, hogy az. Sümegen voltunk, egy várétteremben, ahol lovas műsor is volt. Van algériám, de nem tudtam, hogy lovakra is. Meg persze ment a zászlópörgetés, porkavarás, folyt az orrom ezerel, meg tüsszögtem. És egyszercsak már nem kaptam levegőt. Nyomták a tüdőmet a kis rohadékok ezerrel.

Eléggé megijedtem, de ezen másnap segítettek a krishnások Somogyvámoson. Jó a farm, kedvesek persze, és nagyon vicces volt együtt énekelni a hare krishna mahamantrát a szüleimmel. Kaptunk kis csengettyűket is a közös danolásnál, el sem hittem, hogy itt kommunálunk.

Csak az üdülőben jól át akartak verni. Felbosszantott, hogy az, hogy vegetariánus, egyesek szerint külön tálba mert vadlevest jelent. Azt hitték, nem veszem észre, hogy ugyanaz, mint a normál menü? Kicsinyeskedő, őszintétlen bagázs.

Egy célom van a nagy zavar közepén: kihúzni jövő péntekig, akkor vagyok utoljára. És másnap kiderül, hogyan viszonyulunk egymáshoz - újabb három hónap után. El sem hiszem, hogy megint eltelt ennyi idő, és most ő jön. Daniel. És megmondja, mit is szeretnék az életemmel.

szinamondta 3/17/2005 05:06:00 PM

0 comments

. . .