Na, megint hogy meg lettem tréfálva! Élet, te kis hamis.

Valóban vannak szimpatikus kollégák... De hogy most mi van a fejemben, az ehhez nem elég. Úristen! A tegnapi céges buli majdnem elérte azt, hogy itt akarjak maradni! Egyenként jött oda egy csomó ember, hogy nemá, nem mehetek el, milyen jó, hogy megismertek, meg hallani akarnak még felőlem. "Még meg sem tanulhattam, hogyan táncolsz...!" - így a vezérigazgató (aki mellesleg felajánlotta, hogy segít állást találni).

Szóval most nagy a zűrzavar, szeretném tudni, mit is akarok, és mennyi függetlenséget.

És végignevettem-táncoltam az éjszakát SP-vel, aki szerint "jó fej" vagyok és "hogy lehet három hónapot kibírni egymás nélkül"?! Armani. Megfogta az arcomat, és megcsípve megrázta, mint nagyapám annak idején. A lányok azt mondják, mindenkivel olyan hűvös és megközelíthetetlen.

Talán a Múzeum cukiban kötünk ki, ha nem kell háromnegyed órán keresztül az egyik kollégát felmosdatni a férfiwcben. Aztán még felhívott. (Hol vagy? Ágyban. Akkor már nem megyek oda.) És ma kaptam egy számot: Femme Like You.

Shitfuckgoddam.

What do I want? I mean, for real.

szinamondta 3/19/2005 10:07:00 AM

0 comments

. . .