Szóval pénteken végre megmondtam, de úgy, hogy közben tisztára izzadt a bajuszom. Nem értem, miért én gyötrődöm azon, hogy végre elmeséltem, nem akarok maradni és miért. Persze kisfőnököm (aki idehívott dolgozni) egyből elkezdte a lelki terrort, aminek nagy része sztem igazi volt, vagyis, sajnálja, hogy nem maradok. Azt mondta, megérti az indokaimat (mellesleg az elődöm kiderült, ugyanezekért utálta a munkát), de mégis, maradjak még egy hónapot. Hülye leszek! Nem nem és nem.

Van egy papírom fundraising-tanfolyamról. Most hétvégén volt a CEU-n, tökre élveztem. A végén fel kellett építenünk egy képzeketbeli adománygyűjtő kampánt - de mennyire gáz, hogy a magyarban nem igazán van tisztességes szó a fundraisingre -, élvezetes volt ötletelni. Ha a Cordelia alapítvány MoMe (mami) programjáról hallotok, a név az én kreditem. :)

Végre megvettük Dennek a jegyet, úgyhogy három hét múlva látom. El kellene kezdenem a szervezkedést, hogy hová menjünk és mennyi időre. Izgi, félelmetes kicsit és hihetetlen.

szinamondta 3/06/2005 03:44:00 PM

0 comments

. . .