Amíg itt volt, majdnem teljesen boldog voltam. Csak az fájt előre, hogy búcsú lesz a vége, megint bizonytalan időre, de legjobb esetben is hosszú hónapkra. És hogy azután hogyan, azt valóban egyikünk sem tudja. Tegnap reggel beszélgettünk erről komolyan, felmerült a "nyitott kapcsolat" is, de persze ennek sem sok értelme lenne. Jó lenne, ha legalább valamelyikünk tudná, hogy mit szeretne csinálni és hol élne, mert akkor lenne egy igazodási pont.

Most csak annyi biztos, hogy csodálatos volt ez a tizenkét nap. Igaz, hogy a szemében Prága simán lenyomta Budapestet, de nem érdekes. Az embereket szerette; azokat, akik fontosak nekem.

No matter what, you'll be a part of my future. Ezt mondta. I promise.

szinamondta 4/08/2005 12:44:00 PM

0 comments

. . .