Bécs még mindig szép, tiszta és tele parfümillattal, de kevésbé "élt" város.
Ha tíz percig nem vagyok mellette, már hiányzik. Közben meg az agyamra megy, hogy minden kaját összeeszik. Nem tudom, meg lehet-e szokni valaha is, hogy neki nem számít, mi a szokás a magyar konyhában (nokedlihez nem eszünk kenyeret, salátát viszont a főétellel).

Viszont, ha reggel visszabújok mellé az ágyba, félálomban rögtön nyújta oda a takarót, meg a párnát, hogy nekem kényelmes legyen. Édes. (Nem gondolok ezutánra. Nem gondolok ezutánra.)

Jövünk, Prága.

szinamondta 4/01/2005 10:53:00 PM

0 comments

. . .