Hogy mi minden fér bele alig két hétbe, nehezemre esik végiggondolni.
Főzelékek, nyamm, spenót, amit ő következetesen soupnak hív.
Citadella, "hell" graffiti Gellért püspöknél, húsvéti kirakodás a volt munkahelyem előtt, vár, a magányos Csontváry. Mellesleg itt a legnagyobb szám mégis a kupola, amelynek ha a közepe alá állsz, hatallmas a visszhang, szinte megsüketülsz. Alig lehetett kikönyörögni onnan.
A turistaattrakciók után Berci alpári magyarórái a Sarkban, majd Barka is megérkezik és trafózunk egyet, de hanyagolható. Hétfő reggel haza Győrbe, a család hanyattdobja magát és viszont. Mindenki édes. Aztán Fertőd B'báékkal, libbenünk a felújított lépcsőkön, majd Bécs, aztán újra itthon, készülés Prágára.
Nem kérdeztem direkt, hogy melyik tetszik jobban, egyértelmű volt, hogy a soktornyos város. Sőt, azt gondolta, akár ott is élhetnénk ketten. Én nem gondolom. Talán azon kevesek egyike vagyok, akit nem érint meg Prága. Pedig a szecessziós épületekért és a Mucha-múzeumért kapott jó sok pirospontot.
És megint itthon, a hazafelé úton elkezdtük a beszélgetést, amit csütörtök délelelőtt Pesten folytattunk. Hogy mi lesz velünk ezután. A hülyeség az, hogy hiába is szeretnénk mindketten keresni és megtalálni, ami igazán érdekel, ha egyszer a fejünkben ott a másik. Magyarul: én jelenleg nem tudok igazán úgy dönteni a "karrierépítésemről", hogy ne jusson eszembe, ő ott, én itt, hol a metszési pont.

Itt a tavasz, az ember ilyenkor könnyű és gondtalan. Igyekszem én is. Töprengeni.

szinamondta 4/11/2005 09:38:00 AM

0 comments

. . .