Pécs szuper kiszakadás volt, bár pénteken vagy öt órára beszorultunk a színházba az eső elől. Gondolatok burjánzása az előadások után, egy-két elmerengés a részemről, Ninu háton való cipelése a sérülése miatt, Sziszihez barátilag közelebb kerülés, vegetariánus melegszendvics (egy konzerv kitartott három napig). Lett egyenkarkötő, aminek az erejében legalább annyira hiszek, mint a hűtőre múlt héten felbiggyesztett mágnesemben: "We Can Do It". Így is lett. Szombaton napfényes reggelre ébredtünk, amit Ninu egy velőtrázóhoz közeli sikollyal nyugtázott. Sétafika, fagyi, majd próbáltunk bejutni a délutáni előadásra, hiába (N.-nál pofátlanabb ember nem sok van, az ajtók becsukása után ő egyedül még beslisszant két ember között). Viszont este többek között a művészbüfében múlattuk az időt; sok unalmasabb emberrel nem találkoztam még.

Sziszivel röhögtünk:
- Hé, Viktor, tudod, mi a homofón és a homográf közötti különbség?

Mivel meghallotta a keresztnevét (gondolom, üvöltöttünk), oda kellett lépnem Bodó V.-hoz némi csevegésre. Beégtem. Hiába, újságíró vagyok, ő meg inni akart.





P.S. Hideg szagú és rideg hangú emailjétől nyirkos lett a tenyerem. A gyomrom sem örül. És én.

szinamondta 6/13/2005 01:04:00 PM

0 comments

. . .