Tegnap konfúznál voltunk előhalloween partin. Annyit nassoltam és ittam, hogy ma egész nap olyan furán voltam. Álmos, nagyhasú és melankolikus.

Aztán D. meglapogatta a hátamat, mint egy kisbabának, hogy tudjak böfizni. És sikerült. Egész tegnap este puszilgattam volna az arcát, olyan édes, amikor a magyarokkal haverkodik, meg amúgy is.

Rájöttem, hogy azért nem merem megvenni a repjegyet Amerikába, mert félek visszamenni. Olyan sokat álmodtam róla. És már nem az vagyok, aki ott voltam akkor. De a helyszínek ugyanazok lesznek, csak a kapcsolatok, a körülmények mások. Át kell élni, hogy valami elmúlt. Néha attól félek, hogy a pillanatok elvesznek. Albin, ha olvasod ezt, most küldök neked egy hajnali egy órai instankávé illatot, ami az ezer éve nem takarított common room-mikró szagával keveredik. És küldök még Josie szobájából kiszűrődő dallamfoszlányokat, a szobám előtti fenyőfa sziluettjét, a hóban meztelenül futkározó és ordítozó frickin' fratboyokat és a Cave-beli répaléből is egy kortyot. És kérlek, tervezd meg jól az idei Yankee Candle tripünket, de nem kell most is hajnali 4-kor felkelned, hogy felhívd a DoubleA-t, akkor a hatalmas hó ellenére is jönnek-e értünk. Viszont ha kimész a buszmegállóig, öltözz fel kérlek jól, mert tudod, a hartfordi mínuszok lefagyasztják könnyen a combodról a szőrt. Word.

Majdnem elfelejtettem, ahogy a provincetowni lakótársam a vállát rángatta. Ez volt az egyik sajátságos jele, meg a "fist", az ököl. De jó, eszembe jutott! Ahogy felemelte a kezét ökölbe szorítva, játékosan nyomatékosítva a haragját, ha mondjuk Dorothy megint elvesztette az eszét, és mi kidumáltuk a szobánkban. Talán jobb is, ha most nem tudok elmenni a Cape-re. Egy egész nyaramat látnám a hóban.

szinamondta 10/30/2005 12:19:00 AM

1 comments

. . .