Tudom, hogy rémes vagyok és ezer éve nem írtam, de legyen elég pár szó arról, hogy milyen volt az elmúlt két hetem:

- D. megérkezett, és édes, és tanulnom az együttélést. Arra várunk már nagyon, hogy átköltözzünk szinglilakból a saját kis albérletünkbe. Még egy hét.
- az alapítvány által szervezett Feldmár-előadás olyan sikeres volt, hogy nyugtatóra lett volna szükségem utána, kivéve, hogy soha nem szednék. Jól jellemzi az egészet, hogy a BME épületébe szervezett biztonsági őrünk kijelentette, hogy egy felkapott mulatóhelyen ezerszer könnyebb dolga van, mint a pszichológusunk által tartott előadáson. Kétszer ötszáz jegy elővételben elfogyott, a helyszíni is mind, és az állóhelyek árusítása után vagy ötven embert haza kellett küldenünk. És mindenki azt kiabálta, "ő Brian, és ez az ő töke!". Komolyan nem értem, hogy hogyan válik valaki messiássá, de hogy Feldmár az, az biztos. Az előadások anyagát állítólag már keringetik a neten. Those fuckers.
- sok cikket írtam, amelyek közül az egyik címlapos lett. Ajvé.

Amúgy jól vagyok, csak néha rámjön, hogy hiányzik az egyedüllét. Nagyon is megszoktam, hogy azt csinálok, akkor és úgy, ahogy akarok. Nehéz most mindig igazodni. Pedig látom, hogy ő még többet és sokkal könnyebben igazodik hozzám. Hmm... Gyakorolnom kell nekem még ezt.

szinamondta 10/08/2005 11:53:00 PM

0 comments

. . .