The Breakwaters

A hullámtörő igazi választóvonal.
Apály és dagály éber őre; mást nem néz,
mint ahogy a víz jön és húzódik vissza.

Csupa világos szikla az óceán szélén.
Mintha kiöltött nyelvként nyúlna
a mély kékbe, csücskében nyugalmat ígér.

Tűző napon kisétálni a végére
megvan vagy fél óra. Érthető,
ha közben a mederbe kívánkozom.
(Az érdes kő-ösvény a talpnak túl sértő.)

A legjobb apálykor menni és leugrani.
így is teszek, és az iszap hangtalan
nyugtat. Talpamat merítem vidám kéjjel
a sötét masszába, amit a víz elhagyott.

A léptek nyomán fel-felszüremkedik
a tenger-talaj maradék nedvessége.
Lábujjak találkoznak kagylókkal,
más aprósággal, amit a víz el nem mosott.

Idelentről a hullámtörő még szilárdabb,
anyag és szerkezet állandósága.
Üde kiegészítésként a távol zöld fái
és homokdűnéi színes csodamesék.

Ahogy az iszapban caplatok, az óceáni szél
ragacsa a hajamba kap. A levegő sűrű
és sós, és lomha kedvessége körülfog.

Ha vízicsiga lennék, én is itt maradnék
és az apálynak simán ellenállnék. Mert
várnék, hogy egyszer minden úgy lesz, mint rég.




szinafotó. akkor

Ezt a postot Leonihlette. A versem megjelent a novemberi Mozgó Világban.

szinamondta 11/29/2005 09:20:00 PM

0 comments

. . .