2005/12/31
Minden otthonias es megsem az, New England olyannyira ismeros, hogy megmosolyogtat. Viszont a kampusz zarva, a mailbox csak az emlekeimben az enyem, viszont a fa... Az a hatalmas fenyofa a kolesszobam elott, ha hatat forditok, azt ringatozza a szemerkelo esoben, hogy semmi sem valtozott.
And there is more to come.
Neha imadok itt lenni, ugyanakkor elcseszett egy orszag ez.
Erzelmek egymas hegyen hatan.
szinamondta 12/31/2005 05:24:00 AM
. . .
2005/12/26
Amikor közel voltunk már a landoláshoz, tiszta volt az ég Boston felett. Jobbra néztem, és láttam Cape Cod kanyarulatát, és gondolatban integettem fürdőruhás önmagamnak és a provincetown-i toronynak, meg a csotrogány bringámnak többek között.
Karácsony D. családjával. Ajándék-ajándék hátán, mosoly rámerevítve az arcra. Enyhe az idő, csak nézek.
Izgatott vagyok. Újra itt, a la recherce...
szinamondta 12/26/2005 04:29:00 PM
. . .
2005/12/14
Annyira finomat főzött nekem! És tegnap fogmosásnál mellékesen aszongya, "ha lenne egy gyerekünk, remélem, a te látásodat örökölné". Ilyesmin még nem gondolkozom, csak azon, ha télleg lenne, azt a nevet adnám neki, hogy "Barika". Az unokatesóját Soog szerint úgyis "Mókuskának" fogják hívni.
szinamondta 12/14/2005 12:12:00 AM
. . .
2005/12/11
Azt mondja, odalöktem a busz elé. Szegééény! Pedig nem is. De annyira röhögtem utána, amikor megpróbált felkászálódni az aszfaltról. Pontosabban nem is próbált, csak figyelt az úton, mikor jött a haté. Én meg a karjánál fogva próbáltam felhúzni. Aztán fel is szálltunk valahogy, és a következő megállónál le is kéretzkedett, mert jött kisvuk. Meg még egy. Meg még egy.
Amikor ma felment a várba nélkülem, arról ábrándoztam, hogy hoz virágot. Még sosem kaptam az új lakunkban. Egy hatalmas csokorral állított be. Mert vigyáztam rá tegnap éjjel. Pedig ez a természetes, nem? Mostantól viszont felhúzom a szemöldököm, ha "rager" buliról ábrándozik.
Csaba is velünk bulizott, akivel legutóbb a Bourbon Streeten, Hartford egyik legmainstreamebb helyén buliztam együtt két éve. Szívmelengető volt őket együtt látni, ahogy összeölelkeznek. Ki gondolta volna, Budapest.
szinamondta 12/11/2005 10:46:00 PM
. . .
2005/12/06
Az elmúlt olyan egy órában újraolvastam néhány korábbi bejegyzésemet. Meg kell hagyni, iszonyú máshogy és persze másról írtam. Az egyik fő különbség, hogy álmodoztam, a másik meg, hogy volt humorom. Még most is veregetem a vállamat néhány vicces mondattöredékért.
Ma már nem poénkodom, csak egy-egy sort tolok ide, és közben a tudatom mélyén az a kérdés úszkál, hogy vajh a főnököm akar-e nyolcórásnak januártól. Fogalmam sincs, mit válaszoljak, mert igaz, hogy kedvelem, de mégsem oké teljesen az alapítvány.
olyat szeretnék, mint rég
hogy csak follyon belőlem a
hülyeség és két tanolvasmány
között ide böffenjek valami
szellemes színes mesét
de ehelyett csak keresem
hova tűnt el, hova tűntették
őt, az inspirálónőt,
kit múzsának is nevezhetnék
szinamondta 12/06/2005 10:21:00 PM
. . .
2005/12/04
Szóval a Bambaata-koncert eszméletlen jó volt. Igazi old school hip hop, ahogy a torkomon kifér. Mikor Bam, a hip hop atyja, buzdította a helyi b-boyokat, és egyikük rögtön színpadra is mászott, a kidobóember jól hopponmaradt. Azonnal leállították, amikor breakesünket le akarta tuszkolni a színpadról.
Igazi örömteli ritmusok, jó közönség, és mindez D-vel együtt. Ritka alkalom. Egyet nem kellett volna, felmenni a színpadra már megint. Most már mindegy, ezután viszont nem dőlök be a gondolatnak, hogy a női nemet is reprezentálni kell...
És már csak három hét van hátra, és megyek Bostonba. Olyan izgi! Mindennel szembenézni, mindent felismerni újra.
szinamondta 12/04/2005 02:50:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
