Azt mondja, odalöktem a busz elé. Szegééény! Pedig nem is. De annyira röhögtem utána, amikor megpróbált felkászálódni az aszfaltról. Pontosabban nem is próbált, csak figyelt az úton, mikor jött a haté. Én meg a karjánál fogva próbáltam felhúzni. Aztán fel is szálltunk valahogy, és a következő megállónál le is kéretzkedett, mert jött kisvuk. Meg még egy. Meg még egy.

Amikor ma felment a várba nélkülem, arról ábrándoztam, hogy hoz virágot. Még sosem kaptam az új lakunkban. Egy hatalmas csokorral állított be. Mert vigyáztam rá tegnap éjjel. Pedig ez a természetes, nem? Mostantól viszont felhúzom a szemöldököm, ha "rager" buliról ábrándozik.

Csaba is velünk bulizott, akivel legutóbb a Bourbon Streeten, Hartford egyik legmainstreamebb helyén buliztam együtt két éve. Szívmelengető volt őket együtt látni, ahogy összeölelkeznek. Ki gondolta volna, Budapest.

szinamondta 12/11/2005 10:46:00 PM

0 comments

. . .