Egyre távolabb kerülök a messzi, szőke és tehetős kampusztól, ahol kiidegeltek a púpozott tányérok, amelyek a moslékban landoltak (note: clean plates movement), és mégis imádtam a szabadságot, a zöld műfüvet, az órákat és a gymet. És egyetlen szó, kis hülyeség, vissza tudja hozni. Mbassza. Albinom, gyere velem valahová! Amennyire távolodik, olyan közel is kerül, befúrta magát megint a fejembe (vagy hová?) a mehetnék, tanulhatnék, megismerhetnék... D. azt mondta, utazna velem. De mit is akarok? Kell-e még a csak-én-lét?

Márciusban jön Bíbor. Barátok, miénk a világ. (Mikor növök fel a lenyugváshoz?)

szinamondta 2/15/2006 09:48:00 AM

0 comments

. . .