Leáldozóban vagyon már az én blogom. Nem is tudom, minek írok ide még néha-néha, hisz olyan rendszertelen. Nincs is nagyon mondanivalóm, az a baj.

Kezdem gyűlölni már a telet. Kiveszi minden energiámat, vagyis inkább olyan, mintha a fejemnél fogva jól megtiporna. De aztán elnézést kérne, hogy hamarost indul, nem marad már soká. Ilyenkor örülök, mert mikor délután négykor kijövök egy épületből, még világos van. Innen fogva már csak jobb lehet.

Tegnap megnéztük a Műcsarnokban a Magánügy című kiállítást. Mint minden kortárs előadásban, itt is elvált a szar a májtól, de az a koncepció tetszett, hogy átalakították a belső teret. Olyan kis donut-szerűségeket helyeztek el szanaszét, amibe bele lehetett feküdni pihenni. Az egyik teremben meg volt egy nagyobb fajta is, olyan, mint egy fészek. Mi voltunk az óriásmadarak.

És este megnéztük a Mandzsúriai jelöltet, a végére azt hittem, behalok az idegességtől. Valamiért nem viselem jól egyáltalán az idegileg megterhelő filmeket, ráadásul az utóbbi időben szinte csak ilyeneket néztünk. A Pí címűt majdnem utáltam, a Brazil nagyon sok volt, Az Álmosvölgy legendája még elment, de már azon is stresszeltem kicsit. Viszont A vándorló palota csodálatos. És most bocs, de nem linkelem be őket.

Irigylem New York-i kellneres távbuddy-mat, tizenöt fok, Manhattanben. És büszke vagyok trinity-s buddy-mra, amiért beállt önkéntesnek New Orleansban és hisz benne. Diák akarok lenni újra, inspirációt szeretnék és bevallom, néha függetlenséget. De a szívem a vásár... D.-é.

szinamondta 2/05/2006 10:03:00 PM

1 comments

. . .