Mozgalmas hétvége volt. Pénteken teljesen elképedtem Berciék koncertjén: a Budbudas igazi lélekzene, ami humoros és szívet facsaró egyben, és gyönyörködtet, ahogy a színpadon levő mintegy tíz zenész szenvedéllyel játszik. Utána megnéztük az új Castrót, de felejthető. Lost its soul, ahogy D. mondta.

Szombaton Ebsikékkel kimentünk a kommunista szoborparkba, szerintem nem volt oly nagy szám. Viszont a cipőnk jól beázott, de ez nem lényeg, mert lehetett pofikát süttetni a napon. Imádtam. Aztán gombát főztünk együtt, nádjon fintshi volt.

És vasárnap végre. Felültem rá és a nappal szemben, úgy, mint hosszú hónapokkal ezelőtt, tekertünk kényelmesen, sietve, óvatosan, boldogan. Mennyire vártam már ezt. Hihetetlen. Spring, I can hear your footsteps already...

Ja, és voltunk a Felix Ruckert társulat Secret Service előadásán, kábé olyan izgalmas és katartikus volt, amilyenre számítottam. Szemünk bekötve, meg vagyunk futtatva, hol lassan, bizonytalankodva, hol hsssssh, hsssssh szavakkal és érintésekkel felkorbácsolva. Aztán jött mindenféle érzéki és artsy cucc, megint azt hittem, hogy lehettem volna táncos is. De többet az Ellenfénybe írok majd (ja, megkérdezték, nem írnék-e a Kreatívba, de elhúztam a számat. On second thought, az is csak egy munka.)

szinamondta 2/19/2006 07:40:00 PM

1 comments

. . .