Úgy teszek, mintha még mindig nyár volna. Ujjatlanban és tangapapucsban mentem dolgozni, és jól leléptem háromnegyed egykor. Például ez egy jó dolog: hogy ha tudom, hogy egész héten sokkal többet voltam benn, mint muszáj lett volna, akkor le tudom törleszteni. Szóval elmentem úszni. Annak ellenére, hogy megint ment a helyvadászat a sávokban, nagyon jól éreztem magam. Azt figyeltem, hogy előttem, ahogy haladok, hogyan törik meg a kékes villámszerű fény a vízben, és hogyan löködik odébb a hullámok. Aztán napoztam. Meg figyeltem a kis lurkókat, akik vizilabbda (szerintem) edzésen voltak: olyan gyakorlatokat kellett a vízben csinálniuk, hogy a kezüket kitartják, és haladnak előre ezerrel.

Aztán megálltam hazafelé a Parlament előtt. Nem voltak sokan, pár százan. Viszont sajnáltam őket. A szókokok iszonyat demagógok voltak a balliberális médiázással, meg a mondjon le skandálással. Ettől függetlenül megértem, ha valaki kimegy, mert amúgy is minden mindegy, vagy mert hisz benne, hogy így elérhet valamnit. De azzal, ha lemond a Gyurcsány-kormány, más lenne valami?

Kezdek nem hinni a nagy változásokban, és kétkedem abban, hogy hogy találhatok olyan elfoglaltságot, ami boldoggá tesz. Ha tudnám, mi kell...

szinamondta 9/22/2006 05:14:00 PM

0 comments

. . .