A jobboldali panelt elnézve elég sok frissítést kellene tennem. Például másik fotóra cserélni azt az édes-narancssárgás naptetoválást, ami kábé három nap alatt lekopott, mikor úgy 2004 tájékán felfújták. Meg esetleg a linkeket is. De valójában nem ez a lényeg, hanem, hogy ragaszkodom szinamondhoz. A részem volt, valamit itt éltem ki, ami - mióta nincs - nem olyan jó. Abban reménykedem, hogy ez a sok kérdés, bizonytalanság és frusztráció itt majd valahogy kijön és magával hoz egy csomó vidámságot és olyan lazaságot, ami ma kell nekem.

Az utóbbi két napban két olyan beszélgetésem is volt, amelyekben egy-egy intelligens, tehetséges budapesti férfival (26 és 30 között) ültem szemben. Azt taglaltuk, hogy "hajjh, mit is csináljak? Nem tudom, hogy milyen állást keressek, kell a pénz, de a munkát azért megválogatom, meg különben is, lehet, hogy csak simán el kellene menni innen." Én ugyanezt érzem vagy fél éve. Keresek valamit, de nem elég intenzíven. Nem merem bevállalni a bizonytalanságot, hogy csak én legyek és a papír (monitor?) meg a szavak.

Cheru azt írta, miután megnézte a montenegrói fényképemet, hogy hiába vágyott újra saját szobára (New York az övé is most), mert a fotót nézve hívja az út. Arra fogja, "my nomadic blood". Igen, azt hiszem, én is nomádféle vagyok.

az alma nem esik
messze megeszik
talán még beállna
a marketing sorba
ő is ha nem borzadna:
a fogyasztókultúra
nem az Emese álma
szegény beleharap
az alma farkába

szinamondta 9/20/2006 09:27:00 AM

0 comments

. . .