2006/10/02
Az utóbbi hétben megint voltak történések. A munkáról nem is írok, csak annyit egyelőre, hogy elmehetnék messzi földre önkéntesnek, elég hamar. De amit tudok, az nyaralás, megvettük a repjegyeket, hogy meglátogassuk Silviát Olaszországban. Jellemzően először nekem nem sikerült megvenni az olcsó jegyet, úgyhogy miután D.-nek megvolt, két hétre rá megvettem a drágábbat... Loser.
Aztán a múlt szerdán egy újabb féltékeny napom után (röviden: előző este D. flörtjének a búcsúbuliján vártam, hogy menjünk már haza, mint egy balfasz. Lehet, hogy túlparáztam.) elmentem bulizni nélküle. És ami miatt igazán nagyon jól éreztem magam az, hogy felszabadultam, mert jó volt a zene (Irie Maffia), az emberek, otthon éreztem magam a helyen és a bőrömben egyaránt. Na nem lesz majd így a télen, kisfóka. :) Szóval minden pasi velem akart táncolni - na jó, nem, de legalább három. Az egyik, egy 47 éves feka meg is kérte volna a kezemet, de kicsit flegma voltam vele a többiekhez képest. Egy magyar fiúval, akiről kiderült, hogy másfél hete szakított, nagyon nagyot rockiztam. Bár néha túl mélyre hajlított le, elég jól vezetett. És beszélgettem Kristóffal is, aki egy elég magabiztos DJ, de ha velem beszélget, elkezd dadogni. Hihi.
Aztán olyasmi történt, amin másnap eléggé paráztam, de valahogy mégis meg kellett történnie. Kicsit úgy néz ki, mintha bosszút akartam volna állni, felületesen nézve egyébként igen. Amellett, hogy bulizzak a kedvemre, csak azt akartam, hogy érezze, megtörténhet ilyesmi erről az oldalról is... Szóval táncoltam valakivel, aki nagyon arra emlékeztetett, amikor New Havenben összesimulva toltuk Dave-vel meg Luisszal, azzal a küldönbséggel, hogy tudtam, velük nem akarok semmit. Barátok. De ezzel a pasival meg. Szemétség, hogy erről írok és közben azon parázok, hogy D. hogyan ölel meg valakit búcsúzóul. Pedig engem is, és még azt is, hogy i feel comfortable with you.
Olyan jól lehet keverni a szart. Vagyis nem: olyan jól esik néha, ha nem tagadod meg magad. Vagy le magad előtt a vágyakat. Persze elmondtam az édesnek. És nem mutatja, hogy emésztené magát rajta. Bárcsak lennék jobb.
szinamondta 10/02/2006 11:12:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
2 Comments:
már bocs, de olyan édes-kedves ismerős, amit és ahogy írsz.
persze hogy kavarászunk, meg rosszalkodunk néha.
miért is kéne mindig jó kislánynak lenni?
pláne ha veszettül mocorog és helyét keresi bennünk valami.
mi magunk vagyunk a kavarnivaló, meg a kavaró, meg a néző is.
aztán meg a csodálkozó megkavart.
így jó az.
a végére úgyis kiderül mit kavartunk magunknak, magunkból.
csak bátran!
kavarodjon, aminek kavarodnia kell!
majd ha itt az ideje, szépen kitisztul, meg le is ülepszik.....
yeah yeah yeah. csak az a baj, hogy magamat talán rugalmasabb mércével mérem, és őt pedig nem. szigorral őrködök felette, pedig igyekszem, hogy úgy tűnjön, nem. és közben az elmémben mások (i.e. férfiak) is felbukkannak, de gondolom, ez mindannyiunk magánügye.
jó lenne létrehozni valamit.
Post a Comment
<< Home