2006/10/09
Sütött a nap, mikor visszaértem Győrből Budapestre. Felugrottam a lakásba, és egy új növény fogadott: D. később meg is kérdezte, mit szólok az új gyerekünk érkezéséhez. Cuki! Bepakoltam a finom anyakajákat a hűtőbe, és Az eltűnt idő nyomában első kötetét meg egy füzetet hónom alá csapva lebringáztam a térre. Már várom, hogy kinyisson szemben a kávézó, mert akkor az lesz a lokál kedvencünk (talán). Most még csak lokál virágosunk van, rögtön a ház alatt. Amikor arra tekerek, bekiáltok, hogy jónapot, és a bolt elé kitett sárga és zöld és citromszínű tökök szervusznak vissza lomhán. Az őszi fényben ők is felismernek engem, mint szomszédot.
Aztán olvastam egy órán keresztül, majd átbringáztam a castróhoz egy hagymalevesre. Amíg nic meg nem érkezett, próbáltam írni pár sort. Na jó, elfogadhatóra sikerült két bekezdés is, nem fogom kidobni őket. Aztán beszélgettünk egy jó darabon arról, hogy miért is nem akar mégsem elmenni ehhez a HR-céghez dolgozni. Kíváncsi vagyok, végül mi jön neki össze, mert azt többször is hangsúlyozta, hogy a pénz meg kell neki.
Sétáltam egy kicsit az új parkban az Erzsébet tér mellett (mi a neve?), aztán benéztem pár boltba a Király utcában, karácsonyi ajándékokra lesdelve. Még nem vettem semmit, de roppant jó kis ötleteim vannak (csak kevés). Aztán hazajöttem, elolvastam a híreket, meg írtam néhány, hónapokkal ezelőtt betervezett emailt Connecticutba és környékére. Nem felejtem őket.
Biztos hosszú lesz az éjszaka, mert utána kellene olvasnom a buddhista teliholdkultusznak, hiszen egy teljes fejezetet érint. Édes teher.
(Kedves olvasók, szina napi fantáziarovatát olvastátok. Ezután rendszeresen jelentkezünk.)
szinamondta 10/09/2006 06:22:00 PM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
1 Comments:
de jo! :)
Post a Comment
<< Home