courtesy of what-what.com

Munkámból kifolyólag ellátogattam egy tudásmegosztást megcélzó eseményre, amelynek ehavi meghívottjai egész érdekesek voltak. Reménykedve néztem az est elébe, mikor megtudtam, hogy az egyik beszélgetőpartner Buadpest egyik leghíresebb graffiti festője. És valóban, Nikon volt az! Mikor előrement beszélni, annyira izgatott volt, meg is értem, a sok marketinges-vitorlázós arc között. De azt hiszem, az egész közönséget lenyűgözte az őszinteségével és kendőzetlenségével, volt benne valami nagyon gyermeki. Főként, amikor elmondta, hogy őt soha nem motiválta az iskola jelensége, hadarva hozzátéve, "már negyedikes, sőt, harmadikas koromban megutáltam, nemtom, miért". Mesélt a graffiti amerikai gyökereiről, arról, hogy lakótelepi, proli családban nőtt fel, és senki nem értette, miért csinál egy ilyen hasztalan dolgot... De hitt magában, és csak azt csinálta, amit szeretett. Azt mondja, a szerinte legnagyobbra tartott, angol magazin, a Graphotism következő számának címlapján ő szerepel, 6-8 oldalas interjú lesz vele a lapban. És az övé a ShopThis a Wesselényi utcában.

Aztán bemutatkoztam neki, beszélgettünk, először szerintem legyintett magában, aha, te is szereted a hip hopot... Aztán együtt készítettünk pizzát. :) Ilyen gavallérral egyébként rég találkoztam: felajánlotta a dzsekijét, mielőtt kiléptünk a teraszra, külön késsel vágta a parízert, hogy ne érjen az én pizzafelemhez, kinyitotta előttem az ajtót, és: a végén kezet nyújtott távozáskor, majd gyorsan a szájához emelte és kezet csókolt.

Ki mondta, hogy a hip hop hercegek kihaltak?!

szinamondta 11/29/2006 11:25:00 PM

0 comments

. . .