2006/11/27
Egy ideje nagyon csehül éreztem magam, a legtöbb éjjel a munkahelyemmel álmodtam, szorongva. Vettem a bátorságot, és pénteken kinyögtem a főnökömnek, hogy "nem jó". Hogy el akarok menni. Őszintén, teljesen meglepett a fogadtatás. Zs. azt mondta, tulajdonképpen azóta, hogy megtaláltak, tudta, hogy így lesz ez, hogy egy idő után továbbállok. Olyan szépen fejezte ki, valahogy rátapintott arra, amit érzek: scary as it is, tovább kell repülnöm. Mondtam, hogy megrémít a gondolat, hogy a jövőben ez mindig így lesz? Mire azt mondta, ezt felfoghatom úgy, hogy meg akarom nézni a világot, és persze úgy is, hogy menekülök. Rajtam áll.
Hol máshol alakulhat ilyen kellemesen egy felmondás! Hogy azt érzem, ismernek és értenek... Egy hónap van hátra valamiből, amit én is kezdtem kiismerni és megszokni, bár azonosulni egyre kevésbé tudtam vele. Nem tudom, hogy lesz azután.
szinamondta 11/27/2006 09:53:00 AM
. . .
|
lehet, hogy valami eszedbe jut. akkor
teismondd
. . .
. . .
. . .
ez mind rég volt
|
1 Comments:
úgy lesz, hogy elengeded, és jön a helyére valami más. mert mindig jön. csak jól kell tudni kívánni.
Post a Comment
<< Home